Éjjel- nappal mindig forog,
mégse szédül el.

(föld)




Sötét bársony szétterül,
Rajta- ezer lámpácska ül.

(csillagos ég)



Szekeremnek van kereke négy,
de te azzal sehová nem mégy.
Én se ültem rajta soha még,
messze van az ide, mint az ég.

(göncölszekér)



Fent lakom az égen, melegít a fényem
sugárból van bajszom, este van, ha alszom.

(nap)



Gömbülyű és gyorsan forog,
sőt a Nap körül kering,
vannak rajta hegyek, vizek,
és ő rajta élünk mind.

(föld)



Nevem szerint szekér vagyok –
azért semmit nem szállítok.
Nem is fognak lovat elém...
Milyen szekér lehetek én?

(göncölszekér)




Körbe-körbe járok,
soha meg nem állok,
fáradt mégsem vagyok.

(Föld)



Aranyalma csillog-villog,
ha ránézek, megvakulok.

(Nap)



Kék mennyezet,
arany szegekkel kiverve.

(égbolt)



Szegényt és gazdagot
egyformán melegít.

(Nap)



Ki tud mindennap lába nélkül felkelni?

(Nap)



Nappal nem látok, éjjel világítok.
Sötétben ragyogok, körülöttem csillagok.
Ki vagyok?

(Hold)



Hol volt, hol nem volt,
magasan volt, zsemle volt,
sarló lett, és kifli lett,
ki mondja meg, hogy mi ez?

(Hold)



Ragyogok odafenn az égen.
Sokszor utaztam már a Göncölszekéren.

(csillag)



Aranydiót gyűjt a hajnal
ezüstkosarába,
hogy az este felhordja majd
sötét padlására.
Mi az?

(csillagok)



Amennyit elveszel tőle,
annyival több lesz belőle,
minél gyorsabban pereg,
annyival vagy öregebb.

(idő)



Se lába, se szárnya,
még sincs sebesebb nála.

(idő)