Fehér pokróc egész földön,
nem is szövik, az égből jön.

(hó)




Honnan jön? Senki se tudja.
Azt se, merre visz az útja.
Kéményeken furulyáz,
Tőle lobban a parázs.
Hátán felhő lovagol,
Nád előtte meghajol.
A fák róla beszélnek,
Minek hívják, no?

(szélnek)



Csillog is, villog is,
Hullik is, múlik is.
A füstös háztetőn,
Ezüstös fény, ragyogó!
Hűvös is, befed is,
Vetése, meleg is, jó takaró!

(hó)



Olyan, mintha porcukorral
szórnák be a tájat,
fehérek a növények,
és fehérek a házak.

(hóesés)



Nincsen keze, se lába
de a kaput kitárja.

(szél)



Varázsbotja nincsen neki,
de a tájat eltünteti.
Mikor leszáll, azt sem tudod,
merre van a pisze orrod.

(köd)




Csillag fent a fellegekben, vízzé válik tenyeredben.

(hó)



Testvére a harmatnak
A hideg idő társa,
Mert az ember Å‘t csakis
Télidőben látja.

(zúzmara)